-Gyönyörű vagy!
-Köszönöm!-ekkor kicsit elpirultam.
-Ajj de szép vagy kincsem-ölelt meg anya.-Aztán jók legyetek,Justin vigyázz a lányomra.
-Természetesen vigyázok a lányára,és örülök hogy meg ismerhetem Mrs.Kipson.
-Sziasztok.
-Viszlát.
-Szia anya. -olyan udvarias volt hogy elém futott és kinyitotta a kocsiajtót.A mai világban ez ritka.
-Na és hova megyünk?-ült be mellém.
-Arra gondoltam,hogy el mehetnénk hozzánk.Főznék neked vacsorát és beszélgetnénk.
-Jól hangzik,mennyünk!-egész úton meg se szólaltunk,néha egy mosollyal jeleztünk a másiknak hogy nincs semmibaj.
-Megérkeztünk!-jelentette ki.
-Úristen,te itt laksz?-közbe tekintetem le se vettem a házról,hisz gyönyörű,és hatalmas.
-Igen.-karolt át.
-Gondolom szüleid háza,velük laksz itt.-mosolyodtam el..Egy 19 éves srácnak ilyen ház?pfff.
-Nem a szüleim máshol élnek ez az én saját házam.mikor ki mondta ezt a mondatot lefagytam.
-Na gyere..-indultunk az ajtó felé átkarolva.Mikor beléptünk csak nagy szemekkel néztem,belül szebb volt a ház mint kívülről.
-Ez itt a nappali .-egyből a kanapéra vetette a magát én meg mellé.
-Szép házad van Bieber.-mosolyogva ült fel.
-Tudom Kipson.-ilyen hülye akcentussal mondta amin egyből elkezdtünk nevetni.
-Mit szeretnél vacsorázni?
-Hát igazából nem vagyok éhes.
-Az igazat megmondva én se.De egy valamit tuti hogy enni fogunk.-kifutott.
-Justin!Ne hagyj itt egyedül....én ..én félek.-nevetve szóltam utána.-megjelent egy gumicukorral teli nagy kosárral.
-Itt vagyok.- letette a kosarat majd megölelt ,hülyeségből.-Mitől félsz kedvesem?
-A mumusoktól.-nevetni kezdtünk majd közelebb mentem Justinhoz nagyon erősen megöleltem és ő is egyre közelebb húzott magához.Majd oda nyúltam gumicukorért ,és hádra dőltem és nevetni kezdtem.
-Oo igen? A gumicukor miatt?-mosolygott rám,én meg nevetve bólogattam.
-Akkor most el kell hogy verjelek.-ekkor fel pattantam és futásnak eredtem.Egyáltalán nem tudtam hogy merre megyek csak futottam a folyosón.Egyszer csak a medencénél kötöttem ki.Már nem tudtam tovább menni.Lassan közeledett hozzám Justin.
-Muhahahaha!Meg vagy!-kb 2 méter volt köztünk.
-Állj!Ne haragudj!-mondtam neki nevetve.Mikor oda ért hozzám magához rántott híretelen majd erősen megölelt.Én továbbra is nevettem.
-Justin....nem....nem kapok levegőt.-már tényleg kicsit szédültem.
-Ne haragudj.-nevetett picit majd engedett az ölelésén.-Csak nem akarlak el engedni soha!-mikor kimondta ezt a szót hogy "soha" a nyakánál fogva meg öleltem.Ölelésünket egy hatalmas vihar zavarta meg.Egy pillanat alatt zuhogni kezdett az eső ,villámlott a szél csak úgy tombolt oda kint a nyári levegőben.
Befutottunk gyorsan.
-Hogy megyek így haza?-aggódva kérdeztem.
-Szerintem így sehogy.Bezárkózom mindenhol .-azzal elfutott.Én gyorsan a nappaliba a telefonomért.Egyből anyát tárcsáztam aki azonnal fel is vette.
-Szia kislányom hol vagy?Hogy vagy?-aggodalmaskodott a telefonba.
-Szia anya ,nyugodj meg!Jól vagyok ,és Justinnál.Justin mondta hogy szerinte ilyen viharba nem tud haza vinni.Szóval ma este lehet itt alszom ha nem gond neki.-hátulról hirtelen megölelte a derekam majd megszólalt.
-Dehogy gond.-megugrottam egy picit.Ő továbbra is csak hátulról ölelt.
-Azt mondta nem gond.Szóval itt alszom.
-Rendben vigyázz magadra,szeretlek szia.
-Én is,szia.-fordultam Justin felé aki még mindig ölelt.
-Na szóval,hol alszom?-mosolyogtam rá,szemei felcsillantak ,majd felkapott és forgott velem egy párat amin csak nevettem.
-Justin ,engedj el egy picit.
-Muszáj?-biggyesztette le az alsó ajkát.
-Igen.-toltam el magamtól.Hátra léptem 7 lépést.
-Justin kacsints egyet!-értetlenül nézett,aztán kacsintott egyet.Ekkor összeestem.Vagyis csak tettettem.
2 percig gondolkodott ,és egy helyben állt.Amikor leesett neki nevetni kezdett ,és letérdelt hozzám nevetve.Mikor elkezdő nevetni nekem is nevetni kell.De a szemem csukva maradt a hatás kedvéért.
(Hogy tudjátok miről van szó.)
-Úristen elájult!Újra kell élesztenem.-éreztem ahogy levegőt vesz,és közelebb hajol.
Ajkaink össze értek.Ekkor meg történt az első csók.
